Könyv -- Anna és a francia csók (spoilert tartalmaz -- természetesen)

Ez a könyv egyike a háromnak, amit a névnapomra kaptam. :) És az egyetlen, amit eddig elolvastam.

És... Totál beleszerelmesedtem. De tényleg. Ez. A. Könyv. Egyszerűen. Tökéletes. (ezt a fajta "kiemelési módszert" is onnan loptam, ugyanis az írónő mindig ezt csinálja -- mármint hogy a mondatot annyi másik mondatra bontja, amennyi szó van benne) Abszolút. Utálom, hogyha egy író kitalál egy sztorit, elkezdi megírni, de túl nagy falatnak bizonyul számára, és az egész egy összecsapott, elrontott könyv lesz, pedig az alapja fantasztikus lenne. Lenne. Na, mindegy. Csak azt akartam leszögezni, hogy ez a könyv nem olyan.
Aki ezek alapján kedvet kapott az elolvasásához, ajánlom, hogy ne olvassa tovább a bejegyzésemet, hacsak nem szereti előre lelövetni a poént... (Az ő helyében most nem tenném, mert ezt a könyvet egyedül kell felfedezni, abban a minőségben, amit az író nyújt, nem pedig abban, amit én. Ugyanis bármennyit áradozhatok róla, meggyőződésem, hogy soha nem lehet visszaadni egy könyv gazdagságát, akármennyire is próbáljuk.)
Szóval. Adva van egy csaj, aki bármennyire is rossznak érzi az életét, bárki a helyében lenne, ugyanis Párizsba kell költöznie. (Már a gondolat is irigylésre méltó, nem? Párizs. Ú. *-*) Ott rögtön kedves emberek fogadják, és bár egyáltalán nem tud franicául, hamar beilleszkedik, mert. Ott van Étienne St. Clair, aki a tökéletes pasi. És történetesen folyamatosan Annával lóg. Persze van barátnője, Annának pedig egy Toph nevű munkatársa (moziban dolgozott, egyébként gimnazista), akit Atlantában hagyott, és folyamatosan csak rá gondol... De. Ettől függetlenül Anna és St. Clair folyton együtt vannak.
És hát... Összebarátkoznak. Anna segít St. Clairnek, amikor a srác megtudja, hogy az anyja rákos, és élőhalott lesz belőle, a karácsonyi szünetet (amikor is Anna hazamegy, és kiderül számára, hogy a legjobb barátnője összejött az otthoni szerelmével...) is végig e-mailezik/telefonozzák.
Mikor Anna visszamegy Párizsba, rájön, hogy totál belezúgott Étienne-be. ;)
Csakhogy a srác nem szakít a barátnőjével. Ebből lesznek konfliktusok még közöttük... De végig tudtam (persze, hogy tudtam, Párizsban játszódik a sztori, nem lehet nem jó a vége!!! :P), hogy összejönnek. És végül is így is történik. Egy átlagos történet, egy csaj, egy srác, ennyi.
De a körítés, ahogy közben felfedezik Párizst, megismerik egymást, átsegítik a másikat a bajain, egymás legjobb barátai lesznek... Hihetetlenül zseniális. Tökéletes. (Akárcsak Étienne St. Clair... <3)
Nem lett túl nagy falat neki a könyv (mármint az írónak), nem hagyta nyitva a végét, ami a sorozatírók idegesítő szokása, hanem egyszerűen és nagyszerűen lezárta. Fantasztikus, de tényleg. Nem elcsépelt, nem nyálas, hanem valódi. Mármint persze nem úgy valódi, mert mindenki tudja, hogy nem sok esély van rá, hogy ez megtörténjen velünk, de ettől függetlenül azonosulni tudtam vele, és nekem ez jelenti a valódiságot.
Ha elmehetnék a Zero Pointra, ahol annyit kívántak ketten, azt kívánnám, bárcsak egyszer én is tudnék egy olyan könyvet írni, ami ennyire jó. :)