2013. január 8., kedd

Wishes for a better life :)

Itt vagyok egy kicsit jobb kedvű bejegyzéssel... Most már csak a mérhetetlen fáradtság van hatással a hangulatomra, és sajnos fogalmam sincs, hogy mikor fogom kipihenni magam normálisan... Talán a nyári szünetben elég idő lesz rá.... :) Bárcsak nyári szünet lenne!
Bár... nem is várom annyira a nyári szünetet. Több oka is van: az első, hogy sokkal jobban szeretem a telet, mint a nyarat... Vagyis eddig ez így volt... Csak eddig nem volt tizenöt fok a suliban és/vagy január elején olyan idő, mintha legalábbis március közepe lenne. De mindegy.
A második ok, amiért nem várom annyira a nyarat, az a suli. Mármint álmaim netovábbja az, hogy három hónapon ne kelljen tanulni, de azt hiszem, hogy akkor most leszögezem, hogy nekem a suli nem egyenlő a tanulással. Hanem a barátaimmal akarok lenni, amennyit csak lehet. Ez egyébként kicsit fura, mert tavaly el sem tudtam képzelni, hogy máshol - gimnáziumban! - is jól tudom magam érezni, mert az általánost imádtam. De most... Azt nem tudnám elképzelni (na jó, nagyon néha igen), hogy máshova járjak, más emberekkel egy osztályba. Nem jobb, nem rosszabb, hanem más. És, igen. Szerintem legalább ugyanolyan jó. *I love my school*
Na jó, kifejtettem, hogy miért nem bírom a nyári szünetet (ami persze, mint mondtam, nem igaz, mert nagyon bírom)... De mi van a mosttal?
Úgy értem, nem szeretem, amikor olyan helyzetben vagyok, hogy valami másra kell vágynom. (Ez így hülyén hangzik - inkább: másra vágyom, mint ami van, és nem élek a jelenben. Mert végülis nem kell másra vágynom...)
És akkor máris megváltoztatnám a kívánságomat:
Ne nyári szünet legyen, hanem olyan legyen most az életem, hogy ne kelljen nyári szünetet kívánnom!
Hát, jó. Talán beteljesül. Ja, a kívánságokról: szerintem hülyeség kívánni (ettől függetlenül mondjuk mindig mindenfélét kívánok, de ez mindegy), mert úgysem fog magától beteljesülni. Szóval inkább tenni kéne érte. Hát akkor...
Azt kívánom, hogy tudjak tenni azért, hogy ne kelljen az kívánnom, hogy legyen most olyan az életem, hogy ne kelljen nyári szünetet kívánnom!
Na.
És utolsó utáni kívánság... I wish... Oké, tudom, tudom... 1D... De annyira illik most a helyzetemre. Oké, nagyjából. Meg persze én lány vagyok, ezt meg fiúk szemszögéből írták. De akkor is..

2013. január 5., szombat

...

Oh, God.
Miért érzem úgy, hogy semmi értelme nincs semminek?
Azt hiszem, a második bejegyzésemben írtam, hogy elég gyorsan váltogatom, hogy mikor milyen kedvem van. Egyszer nagyon jó, egyszer meg szar.
Hát most elérkezett, amit nem akartam. Olyan semmilyennek érzem az életem. Üres.

*LONELINESS*

Pedig úgy vártam, hogy elkezdődjön a suli. Persze, nem a tanulás miatt, menjen a francba. -.- De a barátaim, meg minden. Annyira vártam!! Most viszont visítani tudnék. A suli sem tud felvidítani. Hihetetlen.
Nem kéne olyan könyveket olvasnom és olyan filmeket néznem, amikben irigylésre méltó életű emberek élnek. Vagyis persze, a könyvekben-filmekben vannak konfliktusok, de olyan kiszámítható (főleg némelyeknél), hogy mi fog történni. Olyan nyilvánvaló, hogy minden jó lesz. És amíg olvasom, olyan jó... Csak abbahagyni rossz. Nagyon, leírhatatlanul........... Visszasüppedek az eseménytelenségbe, mert úgy is tudom, hogy velem soha nem fog semmi ilyen megtörténni.
Mert sosem leszek olyan, aki mindenkit, vagy legalábbis sok embert. Nem leszek az, aki felszabadult, és könnyen barátkozik. Nem leszek jó fej, menő társasági ember. Megmaradok a háttérben, mert olyannak is kell lennie valakinek. És hiába mondom magamnak, hogy vannak barátaim, akik szeretnek, én... Nem tudom többet akarok. És nem lennék ember, ha nem akarnék többet.
De akkor is.
Ja, és írtam legutóbb, hogy bárcsak tudnék írni olyan könyvet (legalább). Ez még csak nem is olyan jó, mint egyesek. De erről majd máskor, ha nem leszek ilyen... semmilyen kedvemben. Ez a jó szó; nem vagyok szomorú, csak semmilyen. Ha a tükröbe nézek, akkor is ezt látom. Ez van.

Bocsi a depis bejegyzésért... Azért nem leszek öngyilkos.
Ja, és bár nem vagyok fan, azért értékelem a jó zenét. :) Szerintem ez is az: Rock Me :) <3 Ezt hallgattam végig amíg írtam...

~ Csillu

2013. január 2., szerda

Könyv -- Anna és a francia csók (spoilert tartalmaz -- természetesen)

Ez a könyv egyike a háromnak, amit a névnapomra kaptam. :) És az egyetlen, amit eddig elolvastam.
És... Totál beleszerelmesedtem. De tényleg. Ez. A. Könyv. Egyszerűen. Tökéletes. (ezt a fajta "kiemelési módszert" is onnan loptam, ugyanis az írónő mindig ezt csinálja -- mármint hogy a mondatot annyi másik mondatra bontja, amennyi szó van benne) Abszolút. Utálom, hogyha egy író kitalál egy sztorit, elkezdi megírni, de túl nagy falatnak bizonyul számára, és az egész egy összecsapott, elrontott könyv lesz, pedig az alapja fantasztikus lenne. Lenne. Na, mindegy. Csak azt akartam leszögezni, hogy ez a könyv nem olyan.
Aki ezek alapján kedvet kapott az elolvasásához, ajánlom, hogy ne olvassa tovább a bejegyzésemet, hacsak nem szereti előre lelövetni a poént... (Az ő helyében most nem tenném, mert ezt a könyvet egyedül kell felfedezni, abban a minőségben, amit az író nyújt, nem pedig abban, amit én. Ugyanis bármennyit áradozhatok róla, meggyőződésem, hogy soha nem lehet visszaadni egy könyv gazdagságát, akármennyire is próbáljuk.)
Szóval. Adva van egy csaj, aki bármennyire is rossznak érzi az életét, bárki a helyében lenne, ugyanis Párizsba kell költöznie. (Már a gondolat is irigylésre méltó, nem? Párizs. Ú. *-*) Ott rögtön kedves emberek fogadják, és bár egyáltalán nem tud franicául, hamar beilleszkedik, mert. Ott van Étienne St. Clair, aki a tökéletes pasi. És történetesen folyamatosan Annával lóg. Persze van barátnője, Annának pedig egy Toph nevű munkatársa (moziban dolgozott, egyébként gimnazista), akit Atlantában hagyott, és folyamatosan csak rá gondol... De. Ettől függetlenül Anna és St. Clair folyton együtt vannak.
És hát... Összebarátkoznak. Anna segít St. Clairnek, amikor a srác megtudja, hogy az anyja rákos, és élőhalott lesz belőle, a karácsonyi szünetet (amikor is Anna hazamegy, és kiderül számára, hogy a legjobb barátnője összejött az otthoni szerelmével...) is végig e-mailezik/telefonozzák.
Mikor Anna visszamegy Párizsba, rájön, hogy totál belezúgott Étienne-be. ;)
Csakhogy a srác nem szakít a barátnőjével. Ebből lesznek konfliktusok még közöttük... De végig tudtam (persze, hogy tudtam, Párizsban játszódik a sztori, nem lehet nem jó a vége!!! :P), hogy összejönnek. És végül is így is történik. Egy átlagos történet, egy csaj, egy srác, ennyi.
De a körítés, ahogy közben felfedezik Párizst, megismerik egymást, átsegítik a másikat a bajain, egymás legjobb barátai lesznek... Hihetetlenül zseniális. Tökéletes. (Akárcsak Étienne St. Clair... <3)
Nem lett túl nagy falat neki a könyv (mármint az írónak), nem hagyta nyitva a végét, ami a sorozatírók idegesítő szokása, hanem egyszerűen és nagyszerűen lezárta. Fantasztikus, de tényleg. Nem elcsépelt, nem nyálas, hanem valódi. Mármint persze nem úgy valódi, mert mindenki tudja, hogy nem sok esély van rá, hogy ez megtörténjen velünk, de ettől függetlenül azonosulni tudtam vele, és nekem ez jelenti a valódiságot.
Ha elmehetnék a Zero Pointra, ahol annyit kívántak ketten, azt kívánnám, bárcsak egyszer én is tudnék egy olyan könyvet írni, ami ennyire jó. :)

2012. december 22., szombat

Adam Lambert

Most arról az énekesről szeretnék pár gondolatot leírni, aki... számomra... ajj, hagyjuk ezt. :)) Adam Lambert a mindenem, röviden ennyi.
Hosszabban pedig...
A külsőségeket tekintve egyszerűen imádom, szerintem zseniális és fantasztikus stílusa van, és mondhatják rá, hogy nyálas és még ilyenek, de én akkor is mindenáron meg fogom védeni, mert egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy hogy lehet nem szeretni :)) Egyébként pedig úgy gondolom, hogy aki nem szereti látni, ne nézze. És akkor minden meg van oldva.
A hangja tökéletes. *-* Elfogultság nélkül. Na jó, nem teljesen, mert tisztában vagyok vele, hogy képtelen vagyok róla tárgyilagos véleményt alkotni, de ha megpróbálok külső szemlélőként rátekinteni, akkor is így látom. (nem mellesleg a szüleim is nagyon szeretik. A hangját... :P)
A dalaiban színtisztán és gyönyörűen megjelennek az érzelmek, és olyan tökéletesen, erőlködés nélkül fejezi ki magát, hogy ez teljesen hihetetlen számomra. Mint aki úgy született, hogy már a kisujjában volt a zene és a kifejezés minden apró részlete.
Példát is hoztam :))
Az első: Underneath
http://www.youtube.com/watch?v=L518syGLRgs
Minden alkalommal, amikor meghallgatom, egyre jobban szeretem. És minden alkalommal teljesen elvarázsol és megdöbbent. Hogy lehet valami ennyire tökéletes? Átérzem a fájdalmat, ami a dalból árad, megborzongat a valósága, az, hogy egy ilyen egyszerű dolog lehet ennyire gyönyörű. Hihetetlen. Kifejezhetetlen.
A második: Pick U Up
http://www.youtube.com/watch?v=QA1YcBLHv_k
Ehhez személyes élményem kötődik... Régebben volt egy időszak, amikor nagyon depis voltam, és ilyenek... Akkor találtam ezt a számot.. És mindig, amikor meghallgattam... Úúú.. :) teljesen lenyugtatott és... Nem tudom. Fantasztikus. Imádom. Annyira könnyeden énekli a legnehezebb részeket is, mintha ez lenne a legegyszerűbb dolog a világon. <3
A harmadik: Nirvana
http://www.youtube.com/watch?v=Vt8oNIR5afE
Egy újabb gyönyörű szám... Csak azt fűzném hozzá, hogy egyrészt lenyűgöz, hogy újra és újra tudja ugyanazt a gyönyörűséget produkálni más és más dalokban. Másrészt pedig hihetetlen, hogy az apró részletekből ilyen összetett dolog tud összeállni, ami mindig tud számomra újat, vagy legalábbis ugyanolyan csodálatosat mutatni, mint azelőtt.
A negyedik: Outlaws of Love
http://www.youtube.com/watch?v=I2XAmVtFIEo
Saját magam ismételném csak, ha ezt a számot is elkezdeném dicsérni. Szívbemarkolóan gyönyörű. <3 :)
Még egy pár:
Sleepwalker - http://www.youtube.com/watch?v=PkynCBQTWiM (A LEGCUKIBB)
Pop That Lock - http://www.youtube.com/watch?v=4Z81Jyj1ibg (egymilliószor meghallgattam egymás után... <3)
Take Back - http://www.youtube.com/watch?v=bDZd0jvxxf8 (szintén, úgy, mint az előzőt)
Aftermath - http://www.youtube.com/watch?v=Y5VjwonGVJ0
Climb - http://www.youtube.com/watch?v=TqFf3oZ0i2o
Még sorolhatnám, belinkelhetném az egész Take One, For Your Entertainment és Trespassing albumot, az Amercian Idolos előadásait, mindent... De végül is nem lenne értelme. Mert szerintem így is lehet érteni, hogy mit szeretnék mondani. Aki fenntartások és előítéletek nélkül hallgatja, az olyan ajándékot kap a zenéje által, amit nehéz felfogni. Legalábbis szerintem. :)

2012. december 4., kedd

Esik a hó és Eric Saade énekel hozzá... :)

Ez a zene hihetetlenül jó :) Nagyon szeretem, és a mostani hangulatomhoz tökéletesen passzol.
http://www.youtube.com/watch?v=ZqxpFJSog6k
Mivel vasárnap elkezdődött az advent, már eleve karácsonyi hangulatom kezdett lenni, de a hóeséstől most már nem is lehetne jobban :) Annyira szeretem a telet!!! Rengeteg érzés, élmény kapcsolódik hozzá, de amit a legjobban szeretek benne, az az, hogy kint sötét van és hideg, bent pedig meleg, fény és ez a legjobb érzés a világon! <3 A télnek visszaadhatatlan hangulata van... És a mai csodálatos napom még rátett egy lapáttal... Csak hogy néhány részletet említsek: reggel, amikor bemész az osztályterembe, rád köszön az, akitől már egy csomó ideje vártad, és amikor visszaköszönsz, akkor pedig rád nevet... *-* <3 A barátnőiddel sétálgatsz a folyosón, beszélgettek és nevettek... Az osztálytársaid tiszta hülyék, de pont ezért imádod őket, és akármikor számíthatsz rá, hogy ha rájuk mosolyogsz, visszamosolyognak... Aztán, amikor utolsó óra után hazaindulsz, esik a hó, az utcák ki vannak világítva, karácsonyi vásár a téren, díszek a kirakatokban... Néha egyszerűen jó annak örülni, hogy létezel és körülötted ilyen gyönyörű a világ - van, hogy el sem tudom hinni, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy az vagyok, aki vagyok, hogy ott élhetek, ahol élek és olyan emberek között, akik szeretnek és én is szeretem őket... Egyszerűen leírhatatlan érzés.
Meglepő, hogy mennyire boldog tudok lenni néha, és utána milyen gyorsan váltok át szomorúba. De most éppen a boldog korszakomban vagyok, és igyekszem kiélvezni. :))

2012. december 2., vasárnap

First Thoughts

Tulajdonképpen azért hoztam létre ezt a blogot, mert szerettem volna egy olyan oldalt, ahova felrakhatom az írásaim, gondolataim, azokat a dolgokat, amiket szeretek, anélkül, hogy bárki is számon kérhetné rajtam. Valamilyen szinten csak magamnak írom, de azért ide, mert ezt mások is láthatják, és szerintem jó dolog megosztani azt, amit érzel, amit szeretsz stb.